Egyéb

Gondolatok decemberre

Most, hogy itt van december, és közelegnek az ünnepek, gondoltam megosztok egy élményt, ami pár napja történt, és ami nagyon elgondolkodtatott arról, mit is jelent az odafigyelés, a törődés, és mik a fontos dolgok. Az egész egy stoppolással indult, de egy jó és emlékezetes leckét adott.

El Calafate-ből akartunk eljutni El Chalten-be, de annyira drágák a buszok, hogy a stoppolás mellett döntöttünk. Aznap délelőtt olyan szél volt, hogy azt hittem elfúj minket az út mellől, és mellette fagyos levegő. De ha már ott voltunk, kitartottunk, a többi stoppossal együtt, egyre csak gyűltünk. Hamarosan viszont megtapasztaltuk mennyire nem segítenek néha az emberek másoknak. Mind lefagytunk az út mellett a szélben, mialatt megszámlálhatatlan majdnem teljesen üres kocsi húzott el mellettünk, egyik sem vett volna fel. Nagyon felkavaró élmény ezt a saját bőrünkön tapasztalni, milyen az, amikor szükségünk lenne valamire, és senki sem törődik velünk. Mennyire egyszerű lett volna nekik megállni, és felajánlani, hogy elvisznek minket? De ehelyett mentek tovább, nem törődve velünk.

Olyan sokáig voltam ezen az oldalon én is, megvolt a kényelmem, nem voltam rászorulva senki segítségére, és én sem mentem túl messze, hogy másoknak adjak valamit. Ott, az út mellett állva viszont a másik oldalra kerültem, reménykedtem, hogy valaki felénk fordul. Sajnáltam, hogy mind elmentek mellettünk a hatalmas kocsijaikban, ránk sem nézve. Talán még nem gondolkodtak el azon, amit nekem az utazás eddig tanított, hogy a legmodernebb telefonok, a legmenőbb kocsik, vagy a legdrágább nyaralások önmagukban nem tesznek boldoggá minket. Inkább bezárnak egy olyan világba, ahol mindig másokkal kell versenyezünk azért, hogy a mi kocsink legyen a legjobb, vagy a mi házunk a legdrágább. De mindig lesz valaki, aki még ennél is nagyobb/drágább/menőbb házzal fog rendelkezni, és sosem lehetünk elégedettek.

Egy kedves gesztus, valaki segítése viszont rögtön annyi elégedettséget és örömöt ad, amennyit semmi tárgy sem. Elgondolkodtam, hogy Svájcban én is mennyit tehettem volna ha jobban körülnézek.

  • fogadhattam volna Couchsurfingen keresztül utazókat
  • a ruháim közül sokat, amiket amit alig vettem fel, odaadhattam volna olyanoknak, akiknek szüksége lett volna rá
  • csatlakozhattam volna önkéntes alapítványokhoz, hogy segítsek másoknak
  • adhattam volna a szabadidőmből és az energiámból másoknak, hogy jobbá tegyem a napjukat

Nekem az utazás kellett hozzá, hogy ezekre rájöjjek. Megtanított, hogy mennyire jó dolog adni és kapni, és néha rábízni magunkat mások jóakaratára. A legjobb élményeim az utazás alatt mindig valami ilyen helyzethez köthetők, amikor valaki önzetlenül adott, anélkül, hogy elvárt volna valamit. Szerencsére jópár ilyen volt, és most is hálás vagyok azoknak, akik ezt megosztották velem.

A dolgokkal, amiket pénzért nem lehet megvenni, teljesen más a helyzet, mint az anyagi dolgokkal. Itt nincs kivel versenyezni, nem kell mindig az élen lenni, mégis boldoggá tesz minket. Ha adunk valakinek valamit, az nemcsak neki lesz jó, hanem nekünk is jó érzés. Amikor például Bolíviában egy nyelviskolában önkénteskedtünk, annyi hálát és örömöt kaptunk a csoporttól, akiket tanítottunk, hogy mindig szívesen fogunk rá emlékezni.

Az út elején a kényelmes módot választottuk, jó helyeken laktunk, busszal utaztunk, és mindent kifizettünk, mint a jó turisták. De most, hogy más módokat találtunk, mint a couchsurfing, stoppolás és hasonlók, értettük meg, hogy mennyivel jobb, ha bízunk másokban, és engedjük, hogy csak úgy alakuljanak a dolgok. Ezek a dolgok nem jelentenek nagy pluszkiadást azoknak, akik adják, mégis sokat jelentenek azoknak, akik kapják. Remélem én is tudok még az út alatt és azután is adni másoknak, és hozzájárulhatok ahhoz, hogy jobb legyen az útjuk, a napjuk, vagy a benyomásuk például egy helyről.

Decemberben gondolunk azokra, akik közel állnak hozzánk, néha úgy, hogy nagy ajándékokat veszünk nekik, pedig nem ez a legfontosabb. Az idő, amit arra szánunk, hogy figyelünk rájuk és velük vagyunk, amikor leülünk együtt vacsorázni és beszélgetni, ezek azok a dolgok, amik számítanak. Az, hogy törődünk azokkal, akiknek szükségük van ránk, például megállunk, és felvesszük őket, hogy ne az út mellett fagyoskodjanak.

Engem ez a stoppolás döbbentett rá erre, és a szerencsére sok pozitív élmény az út alatt. Minden nap egy új lehetőség, és nemcsak decemberben, hogy ott legyünk valakinek, akinek ez sokat jelent, meghallgassuk, segítsük, és adjunk neki valamit. És cserében mi is kapunk valamit: örömöt, hogy megoszthattuk ezt a pillanatot, ami nekik is és nekünk is emlékezetes marad.

Képkivágás

Reklámok

Gondolatok decemberre” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: El Chalten

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s